MrkMar MárkMarkos, fejezetbölüm Márk evangéliumaMarkos'un Müjdesi, fejezetbölüm 16

Krisztus feltámadása

(Vers 1–8: v. ö. Máté 28,1–8. Luk. 24,1–12. Ján. 20,1–10.)

Mikor pedig elmult a szombat, (a)16,1: Mát. 28,1–8. Luk. 24,1–12. Ján. 20,1–10. Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. Mat 28:1-8; Luk 24:1-12; Jhn 20:1-10És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. (b)16,7: rész14,28. Mrk 14:28És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.

A feltámadt Krisztus megjelenései

Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből (c)16,9: Luk. 8,2. Ján. 20,11–18. hét ördögöt űzött vala ki. Luk 8:2; Jhn 20:11-18Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék (d)16,12: Luk. 24,13–35. meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. Luk 24:13-35Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.

Keresztség parancsa

(Vers 14–18: v. ö. Luk. 24,36–49. Ján. 20,19–23.)

Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a (e)16,14: Luk. 24,36–49. Ján. 20,19–23. 1 Kor. 15,5. tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, Luk 24:36-49; Jhn 20:19-23; 1Co 15:5És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben (f)16,17: Csel. 16,18. ördögöket űznek; (g)16,17: Csel. 2,4.11. 10,46. új nyelveken szólnak. Act 16:18; Act 2:4; Act 2:11; Act 10:46Kígyókat (h)16,18: Luk. 10,19. Csel. 28,3–6. vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre (i)16,18: Jak. 5,14.15. vetik kezeiket, és meggyógyulnak.Luk 10:19; Act 28:3-6; Jas 5:14; Jas 5:15

Mennybemenetel

(Vers 19: v. ö. Luk. 24,50–53. Csel. 1,4–11.)

Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték (j)16,19: Luk. 24,50–53. Csel. 1,4–11. a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. (k)16,19: Zsolt. 110,1. Csel. 7,55. Luk 24:50-53; Act 1:4-11; Psa 110:1; Act 7:55Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a (l)16,20: Csel. 14,3. Zsid. 2,4. jelek által, a melyek követik vala. Ámen!Act 14:3; Heb 2:4