Job Jób, fejezet Jób könyve, fejezet 14
Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet
Az asszonytól született ember rövid életű 14,1: Zsolt. 90,10. és háborúságokkal 14,1: rész5,7. bővelkedő. Mint a virág, 14,2: rész8,9. Zsolt. 103,15.16. kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é 14,3: rész10,2. engem? Ki adhat tisztát 14,4: Zsolt. 5,7. a tisztátalanból? Senki. Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát 14,5: rész7,1. Zsolt. 31,16. te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék 14,14: 1 Kor. 15,42–44. az én elváltozásom. Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. De most számlálgatod az én lépéseimet, 14,16: Zsolt. 56,9. Jer. 17,10. és nem nézed el az én vétkeimet! Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, 14,17: Siral. 1,14. Hós. 13,12. és hozzáadod bűneimhez. Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is 14,18: Zsolt. 130,3. elmozdul helyéről; A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.