Act ApostolokApostlenes gjerninger, fejezetkapittel Az apostolok cselekedeteiApostlenes gjerninger, fejezetkapittel 20

Oversettelser Sammenlign

Pál tovább utazik Macedóniába és Görögországba, majd ismét Kisázsiába

Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába 20,1: Csel. 19,21. menjen. Act 19:21Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne. És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába 20,3: Csel. 19,21. készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza. Act 19:21Kíséré 20,4: 1 Kor. 16,3–4. 2 Kor. 8,18–21. pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, 20,4: Róm. 16,21. a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus 20,4: Csel. 19,29. és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus 20,4: Kol. 4,7. Eféz. 6,21. 2 Tim. 4,12. Tit. 3,12. és Trofimus. 20,4: Csel. 21,29. 2 Tim. 4,20. 1Co 16:3-4; 2Co 8:18-21; Rom 16:21; Act 19:29; Col 4:7; Eph 6:21; 2Ti 4:12; Tit 3:12; Act 21:29; 2Ti 4:20Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban. Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai 20,6: 2 Móz. 12,15.18. után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.Exo 12:15; Exo 12:18

Pál feltámasztja Eutikhust

A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér 20,7: Csel. 2,42.46. megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Act 2:42; Act 2:46Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá 20,10: 1 Kir. 17,21.22. 2 Kir. 4,34. borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van. 1Ki 17:21; 1Ki 17:22; 2Ki 4:34Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el. Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának. Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni. Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe. És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba. Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a 20,17: Csel. 14,23. gyülekezet véneit. Act 14:23Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, 20,19: 1 Kor. 4,11–13. 15,32. 16,9. 2 Kor. 1,8–9. melyek én rajtam a zsidóknak utánam való 20,19: Csel. 21,27. 2 Kor. 11,26. leselkedése miatt estek; 1Co 4:11-13; 1Co 15:32; 1Co 16:9; 2Co 1:8-9; Act 21:27; 2Co 11:26Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, 20,21: Csel. 14,15. 26,20. 1 Thess. 1,9.10. és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit 20,21: Csel. 16,31. 19,4. felől. Act 14:15; Act 26:20; 1Th 1:9; 1Th 1:10; Act 16:31; Act 19:4És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám. Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, 20,23: Csel. 21,4.11. mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik. Act 21:4; Act 21:11De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága 20,24: Fil. 2,17. Csel. 21,13. nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, 20,24: Csel. 9,15. Gal. 1,15.16. melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. Php 2:17; Act 21:13; Act 9:15; Gal 1:15; Gal 1:16És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát. Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől 20,26: Ezék. 3,18.19. tiszta vagyok. Ezk 3:18; Ezk 3:19Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. Viseljetek gondot 20,28: 1 Tim. 4,16. azért magatokra és az egész nyájra, 20,28: 1 Pét. 5,2.3. melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével 20,28: Tit. 2,14. 1 Pét. 1,19. szerzett. 1Ti 4:16; 1Pe 5:2; 1Pe 5:3; Tit 2:14; 1Pe 1:19Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, 20,29: Mát. 7,15. kik nem kedveznek a nyájnak. Mat 7:15Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel 20,31: Csel. 19,8.10.22. és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit. Act 19:8; Act 19:10; Act 19:22És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden 20,32: Csel. 26,18. Eféz. 1,18. Kol. 1,12. megszenteltek közt. Act 26:18; Eph 1:18; Col 1:12Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját 20,33: 1 Sám. 12,3. nem kívántam: 1Sa 12:3Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek 20,34: Csel. 18,3. 1 Thess. 2,9. 2 Thess. 3,8. 1 Kor. 4,12. 9,12.15. 2 Kor. 11,7–9. 12,13–18. gondoskodtak. Act 18:3; 1Th 2:9; 2Th 3:8; 1Co 4:12; 1Co 9:12; 1Co 9:15; 2Co 11:7-9; 2Co 12:13-18Mindenestől megmutattam 20,35: 2 Thess. 3,7.9. néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. 2Th 3:7; 2Th 3:9És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe. Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt. Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.