Mrk Márk, fejezet Márk evangéliuma, fejezet 16
Krisztus feltámadása
(Vers 1–8: v. ö. Máté 28,1–8. Luk. 24,1–12. Ján. 20,1–10.)
Mikor pedig elmult a szombat, 16,1: Mát. 28,1–8. Luk. 24,1–12. Ján. 20,1–10. Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. 16,7: rész14,28. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
A feltámadt Krisztus megjelenései
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből 16,9: Luk. 8,2. Ján. 20,11–18. hét ördögöt űzött vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék 16,12: Luk. 24,13–35. meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Keresztség parancsa
(Vers 14–18: v. ö. Luk. 24,36–49. Ján. 20,19–23.)
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a 16,14: Luk. 24,36–49. Ján. 20,19–23. 1 Kor. 15,5. tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben 16,17: Csel. 16,18. ördögöket űznek; 16,17: Csel. 2,4.11. 10,46. új nyelveken szólnak. Kígyókat 16,18: Luk. 10,19. Csel. 28,3–6. vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre 16,18: Jak. 5,14.15. vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Mennybemenetel
(Vers 19: v. ö. Luk. 24,50–53. Csel. 1,4–11.)
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték 16,19: Luk. 24,50–53. Csel. 1,4–11. a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. 16,19: Zsolt. 110,1. Csel. 7,55. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a 16,20: Csel. 14,3. Zsid. 2,4. jelek által, a melyek követik vala. Ámen!