Luk Lukács, fejezet Lukács evangéliuma, fejezet 6
A szombatnapi kalásztépés és a száradt kezű meggyógyítása igazoltatik
(Vers 1–5: v. ö. Máté 12,1–8. Márk 2,23–28.)
Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy 6,1: 5 Móz. 23,25. a vetések között méne által és az ő tanítványai 6,1: Mát. 12,1–5. gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni? És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor 6,3: 1 Sám. 21,6. megéhezett ő és a kik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, 6,4: 3 Móz. 24,5–9. hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura 6,5: Mát. 12,8. a szombatnak is.
(Vers 6–11: v. ö. Máté 12,9–14. Márk 3,1–6.)
Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze 6,6: Mát. 12,9–13. Márk 3,1–3. száradt volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene. Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
Tizenkét apostol választása
(Vers 12–16: v. ö. Márk 3,13–19.)
És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, 6,13: Mát. 10,1–4. Márk 3,13–19. a kiket apostoloknak is neveze: Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték, Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;
Krisztus mezei prédikácziója
(Vers 17–19: v. ö. Máté 4,23–5,1. Márk 3,7–12.)
És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert 6,19: Márk 5,25.27.30. erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
(Vers 20–23: v. ö. Máté 5,3–4.6.11–12.)
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: 6,20: Mát. 5,3. mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most 6,21: Ésa. 55,12. 65,13. éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: 6,21: Ésa. 61,3. mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik 6,22: 1 Pét. 2,19. Mát. 5,11. a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. De jaj néktek, 6,24: Jak. 5,1.2. gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; 6,25: Ésa. 65,13.14. mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
(Vers 27–36: v. ö. Máté 5,39–48.)
De néktek mondom, kik engem hallgattok: 6,27: 2 Móz. 23,4.5. Mát. 5,44. Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, 6,28: Róm. 12,14–17. és imádkozzatok 6,28: Csel. 7,60. azokért, a kik titeket háborgatnak. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki 6,29: Mát. 5,39. a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki 6,30: 5 Móz. 15,7–10. tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És a mint 6,31: Mát. 7,12. akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, 6,32: Mát. 5,46.47. mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a 6,34: 5 Móz. 15,7.8. kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai 6,35: Mát. 5,44.45. lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a 6,36: Eféz. 5,1.2. ti Atyátok is irgalmas.
(Vers 37–49: v. ö. Máté 7.)
Ne ítéljetek és nem 6,37: Mát. 7,1.2. ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem 6,39: Mát. 15,14. Ésa. 42,19.20. mindketten a verembe esnek-é? Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a 6,40: Mát. 10,24. mestere. Miért nézed pedig a szálkát, a mely 6,41: Mát. 7,3. a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt 6,43: Mát. 7,16.17. terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; 6,45: Mát. 12,35. és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem 6,46: Mát. 7,21–23. mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet 6,47: Mát. 7,24–27. és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.