JobΙωβ JóbΙώβ, fejezetκεφάλαιο Jób könyveΒιβλίο του Ιώβ, fejezetκεφάλαιο 4

Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant

És felele a témáni Elifáz, és monda: Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket (a)4,3: Ésa. 53,3. megerősítetted; A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, (b)4,6: rész1,8. 2,10. s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (c)4,8: Péld. 22,8. Hós. 10,13.14. vetnek, ugyanazt aratnak. Az Istennek lehelletétől (d)4,9: Ésa. 11,4. 2 Thess. 2,8. elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: Vajjon a halandó igaz-é (e)4,17: rész35,2. Zsolt. 130,3. Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é (f)4,21: Zsolt. 49,11. meg, és pedig bölcsesség nélkül?