ActDz ApostolokDzieje, fejezetrozdział Az apostolok cselekedeteiDzieje Apostolskie, fejezetrozdział 13

Przekłady Porównaj

Pál első térítői útja. Cziprusban prédikálja az evangéliumot

Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust 13,2: rész9,15. Róm. 1,1. Gal. 1,15. a munkára, a melyre én őket elhívtam. Act 9:15; Rom 1:1; Gal 1:15Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták 13,3: rész6,6. 4 Móz. 8,10. 27,18. 5 Móz. 34,9. 1 Tim. 4,14. 2 Tim. 1,6. őket. Act 6:6; Num 8:10; Num 27:18; Deu 34:9; 1Ti 4:14; 2Ti 1:6Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba. És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János 13,5: rész12,25. is velük vala, mint segítőtárs. Act 12:25És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős 13,6: rész8,9. hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus; Act 8:9Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét. Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.

Pál a pisidiai Antiókiában prédikál

Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása 13,15: Luk. 4,16.17. után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. Luk 4:16; Luk 4:17Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, 13,17: rész7,17. 2 Móz. 1,7.9. mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket 13,17: 2 Móz. 6,6. 12,41. hatalmas karja által. Act 7:17; Exo 1:7; Exo 1:9; Exo 6:6; Exo 12:41És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a 13,18: 2 Móz. 16,2.35. Zsolt. 95,10. pusztában. Exo 16:2; Exo 16:35; Psa 95:10És minekutána eltörölt hét népet 13,19: 5 Móz. 7,1. Józs. 3,10. a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá 13,19: Józs. 13,14.1.2. nékik. Deu 7:1; Jos 3:10És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat 13,20: Bir. 2,16. 3,9. mind Sámuel prófétáig; Jdg 2:16; Jdg 3:9Annakutána pedig királyt 13,21: 1 Sám. 8,5. kérének maguknak, és adá nékik az Isten 13,21: 1 Sám. 9,15.17. 10,1. Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 1Sa 8:5; 1Sa 9:15; 1Sa 9:17; 1Sa 10:1És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és 13,22: 1 Sám. 13,13.14. Zsolt. 89,21.22. monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. 1Sa 13:13; 1Sa 13:14; Psa 89:21; Psa 89:22Ennek magvából 13,23: Ésa. 9,6.7. 11,1.2. Jer. 23,5.6. Róm. 1,3. támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek 13,23: rész5,31. szabadítót, Jézust; Isa 9:6; Isa 9:7; Isa 11:1; Isa 11:2; Jer 23:5; Jer 23:6; Rom 1:3; Act 5:31Minekutána előbb János 13,24: rész10,37. Luk. 3,3. Márk 1,4. az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. Act 10:37; Luk 3:3; Mrk 1:4És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én 13,25: Luk. 3,15.16. Ján. 1,20. vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. Luk 3:15; Luk 3:16; Jhn 1:20Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek 13,26: rész2,39. 3,26. 5,20. 10,36. beszéde néktek küldetett. Act 2:39; Act 3:26; Act 5:20; Act 10:36Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a 13,27: Ésa. 53,1. Zsolt. 22,8.9.13.19. Csel. 3,13–18. prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. Isa 53:1; Psa 22:8; Psa 22:9; Psa 22:13; Psa 22:19; Act 3:13-18És bár semmi halálra való okot nem találtak, 13,28: Luk. 23,14–23. Ján. 18,38. kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. Luk 23:14-23; Jhn 18:38És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. De az Isten feltámasztá őt halottaiból: És ő megjelent 13,31: Luk. 24,36–42. Ján. 20,1. Ján. 21,1. több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai 13,31: rész1,8. 3,15. 10,40.41. a nép előtt. Luk 24:36-42; Jhn 20:1; Jhn 21:1; Act 1:8; Act 3:15; Act 10:40; Act 10:41És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak 13,32: rész3,22–26. 1 Móz. 22,18. feltámasztván Jézust: Act 3:22-26; Gen 22:18Mint a második zsoltárban 13,33: Zsolt. 2,7. Róm. 1,4. Zsid. 1,5. is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. Psa 2:7; Rom 1:4; Heb 1:5Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, 13,34: Róm. 6,9. azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos 13,34: Ésa. 55,3. 2 Sám. 7,16. Zsolt. 89,29.30. szent javait. Rom 6:9; Isa 55:3; 2Sa 7:16; Psa 89:29; Psa 89:30Azért mondja 13,35: Zsolt. 16,10. Csel. 2,27.31. másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Psa 16:10; Act 2:27; Act 2:31Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást 13,36: 1 Kir. 2,10. Csel. 2,29. látott. 1Ki 2:10; Act 2:29De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a 13,38: rész2,38. 5,31. 10,43. Luk. 24,47. Eféz. 1,7. bűnöknek bocsánata: Act 2:38; Act 5:31; Act 10:43; Luk 24:47; Eph 1:7És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták 13,40: Hab. 1,5. megmondottak: Hab 1:5Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok 13,43: Mát. 23,15. Csel. 2,10. 6,5. 10,2. 13,16.26. közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten 13,43: rész11,23. kegyelmében. Mat 23:15; Act 2:10; Act 6:5; Act 10:2; Act 13:16; Act 13:26; Act 11:23A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek 13,46: rész13,26. hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz 13,46: rész18,6. 28,28. Mát. 8,10–12. fordulunk. Act 13:26; Act 18:6; Act 28:28; Mat 8:10-12Mert így 13,47: Ésa. 49,6. Márk 16,15. Luk. 2,32. parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. Isa 49:6; Mrk 16:15; Luk 2:32A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, 13,48: Róm. 8,29–30. Eféz. 1,4–6.11. 1 Pét. 1,2. hivének. Rom 8:29-30; Eph 1:4-6; Eph 1:11; 1Pe 1:2Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. Azok pedig lábuknak porát lerázván 13,51: Mát. 10,14. Márk 6,11. Luk. 9,5. 10,11. Csel. 18,6. ellenük, elmenének Ikóniumba. Mat 10:14; Mrk 6:11; Luk 9:5; Luk 10:11; Act 18:6A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.