1Th1Фес 1 Thesszalonikai1 Фесаланікійцам, fejezetраздзел Pál első levele a thesszalonikaiakhozПершае пасланне да Фесаланікійцаў, fejezetраздзел 2

Az apostol emlékezteti az atyafiakat, mily tisztán forgolódott köztük, hálát ad Istennek állhatatos hitükért és vágyva óhajtja őket viszontlátni

Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; 1Th 1:5; 1Th 1:9; Act 17:1Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. Act 16:12-25; Act 17:1-9; Php 1:30Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: 1Th 4:7; 2Co 2:17; 2Co 4:2; 2Co 12:14Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. 1Ti 1:11; Gal 1:10; 1Ch 29:17Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; Php 1:8; 1Ti 5:21Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. Jhn 5:41; Jhn 5:44; 2Th 3:8; 1Co 9:14De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. Num 11:12Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. Rom 1:13; 2Co 12:15Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. 1Co 4:12; 2Th 3:8; Act 18:3Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek. 2Th 3:7Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. Act 20:31; 1Co 4:14És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Eph 4:1; Eph 5:24; 2Th 2:14Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek. 1Th 1:2; 2Th 2:13; 2Th 1:5; Gal 1:11; Gal 3:5; Eph 3:20Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, Act 17:5; Act 8:2; Act 12:1; Act 3:15; Act 7:52A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; Act 2:22; Act 2:23; Act 3:15; Act 14:2; Act 14:5; Act 14:6A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja. Act 17:13; Act 13:45; Mat 23:32; Mat 23:33; Mat 2:2; Dan 9:26Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket. Col 2:5; Rom 1:11Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán. Rom 1:13Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Php 4:1; Php 3:13Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 1Th 3:9; 2Th 1:4