Psa ZsoltárokŽalmy, zsoltáržalm A zsoltárok könyveKniha žalmů, zsoltáržalm 110

Krisztus örök királysága és papsága

(V. ö. Máté 22,44. Csel. 2,34–35. Zsid. 1,13. 5,6.)

Dávidé; zsoltár.

Monda az Úr az én uramnak: Ülj (a)110,1: Máté 22,44. Márk. 12,36. Luk. 20,42. Csel. 2,34.35. Zsid. 1,13. az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. Mrk 1; Mrk 12:36; Luk 20:42; Act 2:34; Act 2:35; Heb 1:13A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké (b)110,4: Zsid. 5,6. 6,20. 7,17. Melkhisedek rendje szerint. Heb 5:6; Heb 6:20; Heb 7:17Az Úr a te jobbod felől; megrontja (c)110,5: Zsolt. 2,9.12. az ő haragja napján a királyokat; Psa 2:9; Psa 2:12Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; (d)110,6: Jel. 14,14. 16,14. 20,8. összezúz messze földön minden főt. Rev 14:14; Rev 16:14; Rev 20:8Az út mellett való (e)110,7: Fil. 2,9. Zsid. 1,3.10.12. patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.Php 2:9; Heb 1:3; Heb 1:10; Heb 1:12