Dan Dániel, fejezet Dániel próféta könyve, fejezet 10
Új kijelentés mennyei jelenés által
De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé 10,13: vers 21. Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az 10,14: rész9,24–27. utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám 10,16: vers 15. a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem 10,16: vers 5.11. álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem. És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet. És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek 10,20: vers 13. a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, 10,20: rész8,21. ímé Görögország fejedelme jő elő! De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak 10,21: vers 13. Mihály a ti fejedelmetek.