EphEf EfezusiakhozEfesini, fejezetcapitolo Pál levele az efezusiakhozLettera agli Efesini, fejezetcapitolo 4

Intés a Lélek egyességére

Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. (g)4,7: Róm. 12,3.6. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (h)4,8: Zsolt. 68,19. Luk. 1,78. 1 Kor. 15,25.26. Csel. 2,33. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? (i)4,9: Ján. 3,13. Fil. 2,8.10. Mát. 12,40. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) (j)4,10: vers 8. Zsid. 7,26. 1 Kor. 15,28. Eféz. 1,23. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: (k)4,11: 1 Kor. 12,28. Csel. 11,27.28. Csel. 21,8. 20,28. Ján. 21,15. 1 Pét. 5,1–2. 1 Tim. 3,2. A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: (l)4,12: Róm. 12,5. Kol. 1,24. 2 Kor. 13,9. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: (m)4,13: rész3,19. Róm. 3,22. Gal. 2,16. Fil. 3,9.10. 1 Kor. 13,11. Róm. 8,10.