Hitvallás

Az apostoli hitvallást valljuk hitünk megvallásaként, és ez az, amin szolgálatunkban állunk:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban,

az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,

aki fogantatott Szentlélektől,

született Szűz Máriától,

szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra,

harmadnapon feltámadt a halottak közül,

fölment a mennybe,

ott ül a mindenható Atya Isten jobbján;

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,

a szentek közösségét,

a bűnök bocsánatát,

a test feltámadását

és az örök életet.

Ámen.

(Apostoli hitvallás)

Ma egyesek, akik magukat kereszténynek nevezik, nem mindig ugyanazt hiszik, amit mi. Ezért itt elmagyarázzuk, hogyan értjük ezt a hitvallást.

A Szentháromság

Hisszük, hogy csak egy Isten van, és ez az Isten három Személyben létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság sok tekintetben nagy titok számunkra. Ugyanakkor pontos összefoglalása sok bibliai igazságnak csodálatos és rendkívüli Istenünk természetéről.

Atya Isten

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek Teremtőjében.

Egy igaz Isten van — az, akiben a keresztények hisznek. A más vallások istenei csalók, bálványok, hamis istenek. Isten az egyetlen igaz Isten, és hatalma van teremteni, rombolni és megmenteni.

(Vers 12–53: v. ö. 2 Krón. 6,1–40.)
Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.

1 Királyok 8:60

Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

Zsoltárok 86:10

Ezékiás imádkozik. Ésaiás szabadulást igér
(V. ö. Ésa. 37. 2 Krón. 32,10–23.)
Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

2 Királyok 19:19

Minden ember kivétel nélkül bűnös, és érdem nélkül, hit által lesz igazzá
Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.

Rómaiakhoz 3:30

Igazi hit tettekben nyilvánul
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Jakab 2:19

Csak egy Isten van. Ez igaz volt az Ószövetség idejében. Igaz volt az Újszövetség idejében. Igaz volt az Egyház első századaiban. Ma is igaz.

A mai világban a kereszténység mellett sok más vallás is létezik — hinduizmus, sintoizmus, pogányság, fekete mágia, iszlám, judaizmus, mindenféle törzsi hiedelem és így tovább. De isteneik nem többek bálványoknál. Egyesek démonokat imádnak. Egyesek a teremtett világot tisztelik. Megint mások saját képzeletük termékeit imádják. A Biblia viszont azt mondja, hogy egyedül a keresztény Isten az igazi Isten; egyedül a keresztény Isten fogja megítélni a világot; és egyedül a keresztény Istennek van hatalma megmenteni minket.

Az Atya hatalmának nincsenek határai, mert megvan az ereje és a képessége arra, hogy mindent megtegyen, amit akar. Hatalmának nincs párja, mert Ő az Egyetlen, akinek ilyen hatalma van, és csak egy Isten mindenható.

Hisszük, hogy Istenünk mennynek és földnek teremtője, hogy egyedül Isten teremtette a világegyetemet. És egyedül Isten tartja életben tovább is mindazt, ami létezik, fenntartva az általa alkotott világot.

Bár az Atya vezető szerepet játszik a menny és a föld teremtésében és fenntartásában, a Szentírásból azt látjuk, hogy ezekben a művekben az egész Szentháromság részt vesz. A Fiú volt az az eszköz, amelyen keresztül az Atya megteremtette a világot, és amelyen keresztül ma is fenntartja azt. A Szentlélek részvétele a teremtésben a Szentírásban kevésbé világosan van kifejezve.

A világ teremtése
(V. ö. Zsolt. 104.)
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

1 Mózes 1:1, 2

Az Isten Lelke szavak szó szerint Istenre vonatkoznak minden Személyében. Újszövetségi szemszögünkből azonban azt látjuk, hogy itt a Szentháromság egyik Személyének — a Szentléleknek — a munkájára hívja fel a figyelmet a szöveg.

Jézus Krisztus

Hiszünk Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Az Újszövetség Jézusról mint Isten Fiáról beszél, rámutatva a Szentháromságban elfoglalt helyére. Beszél a Jézust megillető istenségről és az Ő örök fiúságáról, amely már akkor megvolt, mielőtt a földre jött. Jézus Isten egyetlen öröktől fogva született és mindig létező Fia.

Jézus beszédei magáról, hogy ő bíró és a halottak feltámasztója
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.

János 5:18

Jézus teljes értékű ember is volt: a Szentlélektől fogant, és Szűz Máriától született. Mint Ádám és Éva után minden ember, Ő is édesanyja méhében kezdte életét; Mária terhessége természetes módon zajlott, és a megfelelő időben Jézus születésével végződött, és ez az esemény is teljesen természetes volt. Ez még jegyesét, Józsefet is arra késztette, hogy kételkedjen a hűségében, de Isten álomban megmutatta neki az igazságot. Látjuk tehát, hogy a gyermek Jézus úgy jött a világra, ahogyan a hétköznapi emberi gyermekek születnek.

A Szentírásból azt látjuk, hogy Jézus Poncius Pilátus alatt szenvedett, megfeszítették, meghalt és eltemették. Ezek olyan események, amelyeket Jézus csak úgy élhetett át, ha valóban ember volt.

A haldokló Jézus a „lelkéről” vagy „szelleméről” beszél:

Jézus megfeszíttetése és halála
(Vers 33–49: v. ö. Máté 27,33–56. Márk 15,22–41. Ján. 19,17–30.)
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

Lukács 23:46

A kereszten meghalva Jézus tudja, hogy bár a teste a sírba kerül, emberi szelleme (vagyis a lelke) az Atya Istenhez megy.

A Szentírásból azt is látjuk, hogy Krisztus halála megfizet a bűnért, mert Krisztus helyettünk vált áldozattá. Jézus magára vette bűnünk bűnösségét, és elszenvedte érte a büntetést. Amikor hitre jutunk Krisztusban, mindaz, amit halála elért, ránk vonatkozik, és megkapjuk a bűnök bocsánatát és a békességet Istennel.

Feltámadásával Jézus legyőzte a halált, és ettől fogva a halálnak nincs hatalma az Ő népe fölött. Igen, testi halállal halunk meg, de lelkünk halhatatlan, és nem szenvedi el a halál kínjait. Ráadásul Jézus feltámadása azt jelenti, hogy egy napon Isten nekünk is feltámadott testet ad majd — olyat, amilyen Jézusnak most van —, amely már nincs alávetve a halálnak.

Jézus hitünk középpontja. Ő a világegyetem Ura, az a középpont, amely körül az emberiség egész története forog. Ő a mi Istenünk, a mi Főpapunk, a mi Királyunk. Üdvösségünk pedig abban van, hogy ismerjük Őt, szeretjük Őt, és vele egységben életet találunk.

A Szentlélek

Hiszek Szentlélekben.

A negyedik századtól kezdve a Szentlélek istenségét alig kérdőjelezték meg. A Szentírás egyértelműen kimondja, és az egyház mindig vallotta. Már a kereszténység első századaiban is nagyon ritkán vonták kétségbe a Szentlélek istenségét, és csak azok, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy Isten egyetlen Személy.

A Szentírásban vannak olyan helyek, ahol a Szentlelket közvetlenül „Istennek” nevezik:

Anániás és Safira
Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

Apostolok 5:3, 4

Amikor Istent imádjuk, elismerjük és hirdetjük a Szentlélek istenségét. Meghajlunk előtte, és hűségesen szolgáljuk Őt. Imádkozunk hozzá, énekekben dicsőítjük, és felhívjuk a figyelmet arra a szolgálatára, amelyet a szentségeken és a lelki ajándékokon keresztül végez irántunk.

A Szentlélek közvetlenül és személyesen jelen van az egész teremtésben. Lelke által Isten velünk marad, és bennünk él. A Lélek erejével Isten teremt, fenntart, csodákat tesz, és így tovább.

Az egyház

Amikor az emberek meghallják az „egyház” szót, a legtöbben egy épületet képzelnek el, ahol a keresztények istentiszteletre gyűlnek össze. Lehet ez egy nagy, gazdagon díszített katedrális. Lehet egy kicsi, egyszerű kápolna vagy akár egy egykori raktár. Egyházként szolgálhat valakinek a háza, egy kunyhó vagy akár egy barlang, ahol a hívők összegyűlnek. A Bibliában azonban az „egyház” elsősorban Isten népét jelenti, azoknak a szent közösségét, akik hitet vallanak az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

Hisszük… az egyetemes anyaszentegyházat

Korunkban sok keresztény nem látja szükségét az Egyháznak. Az őszinte hívők gyakran úgy gondolják, hogy az egyház mint szervezet puszta emberi találmány, amely csak akadályozza az ember személyes kapcsolatát Istennel. A Biblia tanítása azonban az, hogy az Egyház Isten országa a földön, az Ő népének gyülekezete, és a fő eszköz, amellyel kegyelmet ad azoknak, akik hűségesek Hozzá. A Szentírás szerint az Egyház kulcsszerepet játszik az Istennel való kapcsolatunk elkezdésében és megőrzésében.

Péter vallástétele és a kulcsok
(Vers 13–20: v. ö. Márk 8,27–30. Luk. 9,18–21.)
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

Máté 16:18

Mivel az egyház eredete az Ószövetségben van, nem új intézmény. Ugyanaz a szövetséges nép. Istennek mindig megvolt a maga népe, amelyet a történelem során különböző neveken neveztek. Az a fontos, hogy az Egyház mindig része volt Isten világra vonatkozó tervének.

Ha megnézzük, hogyan nőtt ki az Egyház az Ószövetségből az újszövetségi Krisztus-testté, világos számunkra, hogy Isten tartja fenn. Az Egyház azért létezik, mert Isten így akarja, és mert Isten céljait szolgálja. Nem emberi találmány, és nem eltávolodás a Bibliától. Az Egyház Krisztus menyasszonya és Krisztus teste; Isten szereti, és arra van elkülönítve, hogy Őt szolgálja, az Ő dicsőségére.

Az egyház élete ma sok tekintetben különbözik az első hívők, valamint az apostoli hitvallás megszületésekor élt hívők életétől. De az egyház lényege nem változott. Még mindig egybegyűjti Isten szövetségének népét. Mint régen, ma is az az edény, amelyet Isten kiválasztott, hogy hirdesse a világnak a jó hírt, és Isten országává alakítsa a világot a földön. Mi, az Egyház, szentek vagyunk az Úrnak. Mi vagyunk az Ő országa. Mi vagyunk az Ő népe. Őbenne egyek vagyunk egymással. És rajtunk keresztül maga az Úr cselekszik.

Az üdvösség

Szeretjük nagy Istenünket — az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Értékeljük az Egyházat, amelyet Ő teremtett. De legnagyobb örömünk az a jó hír, hogy megvan az üdvösség ígérete. Örülünk annak a bizonyosságnak, hogy Isten szeret minket, hogy megbocsátja bűneinket, és csodálatos jövőt készített nekünk ebben a világban és az eljövendőben egyaránt.

Hiszem… a bűnök bocsánatát

Azok a keresztények, akik hisznek a bibliai igazságban, elismerik, hogy Jézus halálának egyik fő feladata a bűn problémájának megoldása volt. A bűn elvág bennünket Isten áldásaitól, és Isten átkát hozza ránk. Ezt a problémát pedig magunk nem tudjuk megoldani. Amikor a bűn problémájáról beszélünk, azt értjük alatta, hogy a bűn elítélést von maga után. És ha Krisztuson kívül vagyunk, nincs módunk megszabadulni a bűntől vagy annak következményeitől.

Ismertető jelei azoknak, akik az Isten gyermekei: a bűnt nem teszik, felebarátaikat szeretik és Istenhez bizalommal viseltetnek
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.

1 János 3:4

A bűn Isten átka alá vetette az emberiséget, megszakította közösségünket Istennel, és lehetetlenné tette, hogy magunktól megbékéljünk Vele. Örök elítélésre kárhoztatott bennünket, és csak Isten látta jónak irgalmasságában, hogy Megváltót küldjön nekünk.

A bűn problémája valóban nagyon súlyos. Az egész emberiség elítélésre és pusztulásra van ítélve. Magunkat megmenteni nem tudjuk. Arra vagyunk ítélve, hogy örökké viseljük Isten büntetését. Nem tudjuk visszanyerni jóindulatát, sem bűnünket semmilyen módon befedezni. Isten irgalmas bocsánata nélkül semmi reményünk sincs az üdvösségre.

Az ember nyomorúsága Krisztuson kívül, a hívők boldogsága a Krisztus egyházában, az Isten hajlékában
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Efezusiakhoz 2:8, 9

Az Atya éppúgy szeret minket, mint Jézus. Üdvösségünk terve nem Jézusé, hanem az Atyáé volt. Az Atya küldte el a Fiút, hogy meghaljon értünk. Az Atya irántunk való szeretete olyan nagy, hogy üdvösségünkért szabadon elhatározta, hogy feláldozza Fiát.

Krisztus beszélgetése Nikodémussal
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

János 3:16

A Szentírás világosan tanítja, hogy Isten nem minden ember bűnét bocsátja meg. Egyesek bocsánatot kapnak, mások nem. Miért van ez így? Emberi szempontból az ok az, hogy a megbocsátás rendszerint magában foglal némi személyes felelősséget. Általánosságban szólva, azok az emberek, akik teljesítik a rájuk rótt felelősséget, bocsánatot kapnak; akik kitérnek e felelősség alól, azoknak nincs bocsánatuk.

Az élet Ígéjéről és az Istennel való közösségről a bűnöktől való megtisztulás által
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

1 János 1:9

Hisszük… a test feltámadását

Azt is látjuk, hogy a Szentírás világosan tanítja: Krisztus második eljövetelekor nemcsak lelkünk, hanem testünk is megdicsőül.

Testünk a bűn miatt hal meg; a testi halál az emberi törvényszegés és a bűnbeesés büntetése. De a jó hír hirdeti testünk újjászületését. Azt mondja, hogy Jézus az egész embert eljött megváltani — lelket és testet egyaránt. És ez a feltámadás dicsőséggel teljes. Ez nagy örömünk és diadalunk oka. Testünk feltámadásával végre kihirdethetjük a halál fölötti végső győzelmet. Végre örökölhetjük mindazokat az áldásokat, amelyeket Isten készített nekünk az új egekben és az új földön. És végre saját szemünkkel láthatjuk Jézus Krisztus győzelmét.

Hisszük… az örök életet.

Egyrészt az örök élet számunkra az újjászületés pillanatában kezdődik. Szellemünk életre kel, és soha nem hal meg. Másrészt az örök élet teljes mértékben nem kezdődik el addig, amíg testünk is életre nem kel a feltámadásban.

Jézus arról beszél, hogy ő az életnek kenyere és az ő teste étel, az ő vére ital
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.

János 6:40

Bizonyos értelemben helyes azt mondani, hogy lelkünk örök élete még ebben az életben kezdődik, az újjászületés pillanatában. De teljes életünk nem lesz addig, amíg testünk fel nem támad az ítélet napján. Csak akkor lesz egész lényünk élő Isten előtt. Addig csak ízelítőt kapunk az örök életből lelkünk megváltásának köszönhetően. Tehát csak akkor, amikor testünk is új életet kap, fogunk úgy élni, ahogyan Isten kezdettől fogva elgondolta.